Szennyvíztisztítás követelményei és a tisztítótelep típusválasztási lehetőségei Magyarországon

Bevezetés

A szennyvíztisztítás típusának megválasztását egyik oldalról a tisztítási igény, azaz a befogadóba kibocsátható tisztított szennyvíz minőségi követelményei (jogi előírásai), másrészről a kor tudományos, műszaki ismeretei határolják be. A szennyvíztisztítás lehetőségeit illetően az elmúlt évtizedben számos áttekintő kiadvány került az olvasók elé (Öllős, 1991; Sedlak,.1992; Czakó és Miháltz, 1993; Sorensen és Jorgensen 1993; Kárpáti, 2002a; Seviour et al. 2002;). Ezek alapján egyértelmű, hogy a fejlettebb, nagyobb lakos sűrűségű országokban, napjainkban a szennyvíztisztítás mintegy 90 % -ában eleveniszapos rendszerekkel történik. A szóba jöhető különböző változatokat ezek a kiadványok igen részletesen leírják, a szennyvíztisztítással szemben támasztott regionális követelményeket azonban nem részletezik. Ez országonként és időben is változó. Magyarországon az 1984-től elvileg 2002. december 31-ig érvényben volt, majd lejárta előtt tíz nappal ismét életbe léptetett, vagy 274/2002 (XII. 21.) rendelettel további két évre hatályos rendelkezés 1991 évi EU előírásokkal (271/1991) történő szinkronizálása mintegy 10 évet vett igénybe. Mint hatálybalépése előtti visszavonásából is látható, elkészültével is kellő bizonytalanságban hagyta az érdekelteket. A 9/2002 (III. 22.) KöM-KöViM rendelet ugyanis a korábbitól lényegesen eltérő szabályozást jelentett, melyet éppen a korábbival történő összehasonlításával lehet kellően elemezni, értékelni, bár ezek után kérdéses, hogy érdemes-e. Hogy 2005 -től mi lép érvénybe, az utóbbi időszak szennyvíztisztítási jogszabály alkotási gyakorlata miatt talán még kevésbé érdemes találgatni.

A szennyvíztisztító típusválasztása az elvi lehetőségeken túl a megfelelő hazai háttéripar lehetőségeinek is függvénye, bár éppen most kezdődik az az időszak, amikor a külföldi vállalkozók is nagy eséllyel indulhatnak versenybe ezen a területen. Az áttekintő csak az elvi lehetőséget elemzi. A végső döntés ezen túl a mindenkori hazai jogi és gazdasági szabályozás (központi támogatási rendszer) függvénye is.

A teljes cikk letölthető az alábbi linken: A szennyvíztisztítás követelményei és a tisztítótelep típusválasztási lehetőségei Magyarországon

Szennyvíztisztítási követelményeinek alakulása Magyarországon

Magyarországon 2005. január 1-ig a (4/1984. (II. 7.) OVH rendelet) határértékei érvényesek a meghatározó szennyező, illetőleg növényi tápanyag tartalmat (kémiai és biológiai oxigénigény -KOI, BOI₅-, lebegőanyag, nitrogén-formák és az összes foszfor) illetően. Ezeket az 1. táblázat pontosítja. Egyértelmű, hogy a korábbi szabályozás visszaállításával a hatóságoknak azt a jogát is visszaállították, hogy ezeket az értékeket a helyi érdekek függvényében bárhol szigoríthassák. A határértékek ennek megfelelően inkább csak tájékoztató jelegűek, s mindenhol a regionális felügyelőség kezében van a szabályozás, végső döntés joga.

1. 1.táblázat: A 4/1984. (II. 7.) OVH rendelet jelenleg is érvényes határértékei befogadóinkra.

1. a)III – IV, valamint a VI osztályokban csak állóvízbe, vagy abba torkoló kisebb befogadóba történő bevezetés esetén érvényes a határérték, egyebekben nincs korlátozás.

Az 1984 évi szabályozás láthatóan üzemmérettől, tehát a technológiai lehetőségektől függetlenül, csakis a befogadók szennyezettsége, terheltsége és vízhozamai (hígító hatása) figyelembevételével differenciált. A 271/1991-es EU javaslat ezzel szemben éppen az utóbbiak figyelembevétele nélkül, az üzemméret függvényében alakította ki a határértékeket (2. táblázat), megjegyezve, hogy az egyes országok befogadóik érzékenységének megfelelően regionális szigorításokat alkalmazhatnak.

1. 2.táblázat: Az EU javaslat a kommunális szennyvíztisztítók kibocsátási határértékeire.

*   - TN = TKN + NO₃-N + NO₂-N ahol TKN = szerves N + NH₄-N

** - vízhőmérséklet > 12 ^oC esetén

A tervezett hazai törvény (2003. jan. 1.-től bevezetésre tervezett, de be nem vezetett) a hosszú előkészítési időszak ellenére sem tűnt igazán sikeresnek (3. táblázat).

3. táblázat: A felszíni vízi környezetbe közvetlenül bevezetésre kerülő szennyvizek országos területi kibocsátási határértékei és a vízminőség-védelmi területi kategóriák:

* - állati és növényi zsiradék esetén a határérték háromszoros

⁽¹⁾   A Velencei-tó és a Fertő-tó és vízgyűjtője területén a 240/2000. (XII. 23.) Kormányrendelet alapján az (1.) kategória határértéke érvényes.

⁽²⁾  A közegészségügyi hatóság által fertőtlenítésre kötelezett üzemek esetében előírandó határérték.

Az új területi behatárolás a következők szerint tervezték:

1. 1.A Balaton, valamint vízgyűjtőterülete a települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni vizek és vízgyűjtőterületük kijelöléséről szóló 240/2000. (XII. 23.) Kormányrendelet szerint.
2. 2.Egyéb védett területek (befogadók):

2.1.            A Velencei-tó valamint vízgyűjtőjük a Kormány 240/2000. (XII. 23.) rendelete szerint, és a Tatai-tó vízgyűjtő területe.

2.2.            A Fertő-tó, valamint vízgyűjtőjük a Kormány 240/2000. (XII. 23.) rendelete szerint.

Továbbiakban számos kisebb behatárolt, ivóvíz kinyerése tekintetében veszélyeztetett térség.

A környezetvédelmi és a közlekedési és vízügyi miniszternek a használt- és szennyvizek kibocsátási határértékeiről és alkalmazásuk szabályairól szóló együttes rendeletének (9/2002 (III. 22.) KöM / KöViM) az 1. sz. melléklete szerint annak érvényességétől a felszíni vízi környezetbe közvetlenül bevezetett szennyvizek országos területi kibocsátási határértékei és a vízminőség-védelmi területi kategóriák a 3. táblázatban láthatóan alakultak volna.

A rendelet 2. sz. mellékletének I. része szerint ugyanakkor a települések szennyvíz-elvezetésével, szennyvízkibocsátásával kapcsolatos technológiai határértékek a 4. táblázat adatainak megfelelően alakultak volna.

4.táblázat: A hatályba nem lépett 9/2002 (III. 22.) rendelet települések szennyvíz-elvezetésével, szennyvízkibocsátásával kapcsolatos technológiai határértékei.

⁽¹⁾  A BOI₅ más paraméterrel helyettesíthető: összes szerves szén (TOC) vagy teljes oxigénigény (TOD), ha összefüggés állapítható meg a BOI₅ és a helyettesítő paraméter között.

⁽²⁾  Vízjogi engedély szerint.

⁽³⁾ A határértékeket csak a 240/2000. (XII. 23.) Kormányrendelet szerinti érzékeny területeken kell betartani, 10 ezer LE terhelés felett. (A rendelet hatálya alá nem eső területeken az 1 sz. mellékletben meghatározott vonatkozó határértékeket kell figyelembe venni.)

⁽⁴⁾ Ez a követelmény a szennyvíztisztító telep biológiai reaktorának 12 °C és ennél magasabb vízhőmérsékleten történő működésére vonatkozik. Alternatívaként a napi átlag nem haladhatja meg a 20 mg/l N-t.

⁽⁵⁾ Tavas szennyvíztisztítás után vett víz-mintákat a vízminőségi vizsgálatokat megelőzően szűrni kell, azonban a szűretlen víz összes lebegőanyag koncentrációja nem haladhatja meg a 150 mg/l-t.

Egyértelműnek vélhető a rendeletből, hogy a 3. táblázat értékei a 10 ezer LE alatti terhelésű szennyvíztisztítókra vonatkoztak, a 4. táblázaté pedig az annál nagyobb terhelésűekre. A terhelést egyébként az év során mért két maximális heti átlag alapján kellett volna, a 271/1991-es EU ajánlathoz hasonlóan behatárolni. Egyértelműnek tűnt a rendeletből, hogy ha egy tízezer LE feletti terhelésű telep 1 és 2 kategóriába tartozó (védett) befogadóba bocsátja a tisztított szennyvizét, arra is a fokozott védelem előírásai, határértékei vonatkoztak volna.